Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 22 találat lapozás: 1-22

Névmutató: Farmati Anna

2003. október 16.

Jelnek állítottalak címen emlékkönyvet adtak ki a Szociális Testvérek Társasága, a "szürke nővérek" alapításának 80. évfordulójára. Elöljáró írásában Lehner Anna, a társaság nemrég leköszönt elöljárója utalt a szociális testvérek talán legjellemzőbb erényére, a hűségre, amely szükség esetén akár a vértanúság árát is megkérte (Salkaházi Sára például mártírja lett a sötét évtizedeknek; a szociális testvérek "lebukásukig" és egyes tagjaik bebörtönzéséig vállaltak titkos összekötő szerepet a püspökök és a nunciatúra között a negyneves-ötvenes évek fordulóján stb.). Walter Ilona a kötetben körképet adott a társaság romániai kerületének múltbeli működéséről. Munkájuk sokrétű volt: vasúti misszió, szociális képző működtetése, bukaresti (és budapesti) leányvédelem, népegészségügyi munka, öregotthon és árvaház működtetése. A kötet szerkesztői, Gábor Csilla és Farmati Anna a romániai kerület testvéreitől vallomásokat gyűjtöttek egybe az újraindulás utáni évekről. /Jakabffy Tamás: Jelnek állítottalak. Emlékkönyv a Szociális Testvérek Társasága alapításának 80. évfordulójára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

2005. július 24.

A Schola Társaság idén is megszervezte július 5–15. között a gregorián gyermektábort Tordatúron. A 29 különböző korú résztvevő közül sokan már többször is voltak ilyen táborban. /Farmati Anna: Gaudeamus omnes in Domino! = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 24./

2005. október 30.

Október 20–23. között tartotta ez évi tanulmányi napjait a Romániai Magyar Pax Romana keresztény értelmiségi szövetség. A téma (Nők és férfiak az egyházban) számos érdeklődőt vonzott. /Farmati Anna: Férfinak és nőnek teremtett… = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 30./

2006. július 23.

Idén a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium adott otthont július 10-14. között a hitoktatók továbbképzőjének, a Bolyai Nyári Akadémia keretében. A négy erdélyi egyházmegyéből összesen 79-en vettek részt az egyhetes programon. A továbbképző fáradhatatlan szervezője dr. Marton József, a BBTE teológiai karának dékánja. /Farmati Anna: Hitoktatók továbbképzője Csíkszeredában. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 23./

2006. október 15.

Október 2-án nyitotta meg az új egyetemi évet és felszentelte a Római Katolikus Teológiai Kar kápolnáját Jakubinyi György érsek. A szentmise után Marton József dékán köszöntötte a kar diákjait. Andrei Marga, a BBTE Akadémiai Tanácsának elnöke leszögezte, hogy az épületek tulajdonjoga az egyházé marad, a papképzés minden szempontból megőrzi teljes önállóságát, ugyanakkor a kispapok élvezik ugyanazokat a jogokat, amelyekben az egyetem más karokon tanuló diákjai részesülnek. Október 3-án megnyílt – egyelőre két tanévre – a Szent Benedek Diákotthon és Szakkollégium a szociális testvérek és a francia domonkos nővérek (akik a tulajdonukban lévő épületet bocsátották e célra a testvérek rendelkezésére) közös projektjeként. Tizenöt különböző egyetemen–karon tanuló lány kezdte itt a közösségi életet. /Farmati Anna: Az egyetemi évkezdés krónikája Kolozsvárról. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 15./

2006. október 20.

Salkaházi Sárára emlékeztek Kolozsváron, a Római Katolikus Nőszövetség Szt. Gábor Körében. Dr. Gábor Csilla egyetemi professzor ismertette Salkaházi Sára életét, akit 1944-ben agyonlőttek, mert zsidókat rejtegetett. Farmarti Anna, a Vasárnap hetilap szerkesztője írásainak és gondolatainak tükrében vizsgálta Salkaházi Sára személyiségét. /D. I.: Salkaházi Sárára emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

2006. december 3.

Az erdélyi vértanú és hitvalló püspökökre, Bogdánffy Szilárdra, Márton Áronra, Scheffler Jánosra emlékeztek, akik a kommunista idők egyházüldözése idején kiálltak az egyház, a nép mellett. A nagyváradi Szent László Gimnázium hitoktatói és lelkészei november 24-26-a közötti emlékversenyt hirdettek meg. A tíz erdélyi és partiumi katolikus iskolából nyolc líceum három-három fős csapata vett részt a vetélkedőn. A résztvevők megkoszorúzták Bogdánffy Szilárd püspök szobrát. A Szent László Gimnázium színjátszó csoportja Morus Szent Tamás élete egy részét jelenítette meg. Az első díjat a nagyváradi Szent László Gimnázium csapata nyerte, a másodikat a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Gimnázium diákjai, a harmadik helyen két azonos pontszámú csapat osztozott, a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium és a szatmárnémeti Hám János Iskolaközpont csapata. /Farmati Anna: Boldog jelöltek. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 3./

2006. december 12.

Tinódi Lantos Sebestyén művét sokak csupán nyelvi emlékként, vagy kezdetleges irodalomként kezelik – tévesen. A Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának, illetve az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Irodalomtudomány Szakosztályának közös szervezésében Kolozsváron, december 9-én zajlott Tinódi és az epikus énekköltészet című konferencián a mester sokszínűségéről, illetve a korához képesti modernségéről is szó esett. A rendezvényen nem csak kolozsvári előadók (Egyed Emese, Gábor Csilla, Farmati Anna, Keszeg Vilmos, Vajda András) vettek részt, hanem számos külföldi előadó is. Tinódi művei Kolozsváron láttak napvilágot. /K. B.: Tinódi és a históriás énekek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

2007. október 7.

Gál László, a gyulafehérvári Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum igazgatója elmondta, hogy az iskola a kommunista időszakban is megőrizte önálló jellegét, 1991 után visszamenőleg is elismerik az itt érettségizettek diplomáját. A líceum megőrizte hivatásgondozó jellegét, diákjai közül sokan a Hittudományi Főiskolán tanulnak tovább. Bentlakás és 16 ezer kötetes könyvtár áll a diákok rendelkezésére. Van irodalmi kör, megjelenik a Szikra diákfolyóirat. A Bécsi Szent István Egylet jóvoltából ösztöndíjakat is biztosítanak a diákok számára. /Farmati Anna: A gyulafehérvári Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 7./

2007. november 4.

Nagyváradon a Szent László Katolikus Gimnáziumban minden ősszel összegyűlnek az erdélyi katolikus iskolák háromfős csapatai, hogy neves nagyjaink, példaképként választható elődjeink életrajzából felkészülve vetélkedjenek. A versenyre érkezőket Zalder Éva, az iskola igazgatója köszöntötte. Az idei verseny témáját a Szent Imre- és Szent Erzsébet-emlékév sugallta: az Árpád-házi szentek élete és lelkisége. A vetélkedő élményt jelentett szervezők, résztvevők és külső szemlélők számára egyaránt. A Szent László Gimnázium diákjai az István, a király című rockopera egy részletével bátorították a diákokat. Este táncház, további ismerkedés, vidám együttlét következett. /Farmati Anna: S a föld bölcs rendje visszatér…Katolikus gimnáziumok emlékversenye Nagyváradon. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 4./

2007. december 23.

Immár tizenegyedik alkalommal rendeztek teológiai napokat december 14–15. között a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán. Dr. Jakubinyi György érsek prédikációjában felvázolta az egyetemes és szolgálati papság bibliai gyökereit. Dr. Puskely Mária Spirituális erővonalak az Árpád-korban címmel az Árpád-házi szentek életpéldáján keresztül körvonalazta a sajátos történelmi és földrajzi koordinátáktól meghatározott nemzeti spiritualitás jellemzőit. Dr. Tóth Anna bizantológus (ELTE, Budapest) egy kevéssé ismert bizánci laikus történész, Joannes Malalas világtörténetét ismertette. Dr. Cs. Gyimesi Éva a kortárs irodalom egy alkotásán, Kamarás István Jézus-projektum című művén keresztül közelítette meg a mai keresztény értelmiségi helyére vonatkozó témát. December 15-én dr. Angi István zeneakadémiai tanár, esztéta A gregorián ének pirkadó reneszánsza laikusok körében című előadásával folytatódott a konferencia. Dr. Tánczos Vilmos néprajzkutató Laikusok hagyományőrző szerepe a moldvai katolikusok körében című előadásából a hallgatóság képet alkothatott a csángó falvak múltbeli hitéletéről, amelyet magyar pap hiányában többnyire deákok irányítottak, de fény derülhetett az asszimilációs folyamatra és következményeire is. Dr. Holló László a Római Katolikus Státusról mint kifejezetten laikus intézményről tartott előadást. /Farmati Anna: Laikusok az egyházban. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 23./

2008. február 2.

Tizennyolc évvel ezelőtt támadhatott újra életre Erdélyben a magyar nyelvű katolikus sajtó, a diktatúra idején nem jelenhetett meg katolikus lap. A kezdetet a Keresztény Szó jelentette, akkor hetilap formában, 1990. február 11-én jelent meg az első száma. Később azután a heti újság szerepét a Vasárnap vette át, míg a Keresztény Szó rangos katolikus kulturális folyóirattá nőtte ki magát. Ebben – időrendi sorrendben – meghatározó szerepe volt Bajor Andornak, Jakab Gábornak, Fodor Sándornak, Jakabffy Tamásnak és természetesen a jelenlegi szerkesztő gárdának. Az 1989-es politikai fordulatot követő esztendők folyamán mindmáig nem egy magyar nyelvű kiadvány szűnt meg, egyrészt anyagi okokból, másrészt személyes torzsalkodások miatt. Az évek folyamán a Keresztény Szót is fenyegette már a megszűnés veszélye. Azonban mindahányszor sikerült mind egyházi vezetőknek, mind a kiadóknak, áthidalni a nehézségeket. A Keresztény Szó idei első száma megújult külsővel látott napvilágot. Ebben hiánypótló felmérést és helyzetértékelést közölt a család helyzetéről a mai világban Benedek Ramóna, a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum hitoktatója. A Keresztény Szó nyitott a felekezetközi párbeszédre, bemutatja a nagy világvallásokat is. Helyet kapott a lapban a Szatmár megyei Túrterebes református lelkipásztorának, Somfalvi Edit írása, „Kihívások a kisgyermekek lelkigondozásában” címen. Dr. Csucsuja István egyetemi professzor ismertette Gyárfás Elemérnek a kolozsvári piarista templom sorsával kapcsolatos, 1932-es római tárgyalásokon betöltött szerepét. A Keresztény Szó szerkesztőbizottsága: Bereczki Silvia, Bodó Márta (felelős szerkesztő), Farmati Anna, Gábor Csilla, Jitianu Liviu, Nóda Mózes, Ozsváth Judit (rovatvezető), Zamfir Korinna, valamennyien doktorátussal rendelkező, a fiatalabb nemzedékhez tartozó értelmiségiek. /Fodor György: Új arculattal jelentkezik a Keresztény Szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

2009. április 10.

Kolozsváron, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszék költészet napi rendezvényén több, közelmúltban megjelent kötetet mutattak be. Szilveszter László Szilárd Festett az arcom nekem is. Irónia a modern és a posztmodern költészetben /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című első egyéni kötetét Vida Erika, a kiadó munkatársa ismertette. Szilveszter László tavalyi védte meg doktori disszertációját, annak könyvformában kiadott változata a kötet. Még 2008-ban jelent meg Cs. Szabó László A magyar költészet századai /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című, költészeti tanulmányokat tartalmazó könyve. A filológiai pontosság jellemzi Jánosházy Györgyöt, aki Michelangelo Buonarotti 77 szonettjét fordította le, kötetét a Mentor adta ki. Farmati Annának, a Vasárnap katolikus hetilap főszerkesztőjének néhány nappal ezelőtt jelent meg Más régi ének. A XVII. századi népénekköltészet szövegtípusai és motívumrendszere /Verbum Kiadó, Kolozsvár/ című kötete. Egyed Emese további két, idén megjelent kötetet mutatott be: Szárazajtai Nagy Csaba József Attila és az istenek /Argumentum Kiadó, Budapest/ című munkáját és Lövétei Lázár László Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz /Hargita Kiadó, Csíkszereda/ című kötetét. /Ferencz Zsolt: Költészet napi könyvbemutatók a bölcsészkaron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./

2009. május 21.

A kolozsvári Verbum Kiadó gondozásában megjelent köteteket mutattak be május 19-én a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán. Berszán István, az Irodalomtudományi Tanszék tanára jelezte: a három könyv közül kettő doktori disszertáció továbbfejlesztése, a harmadik pedig az Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából a Gyulafehérvári Caritas, a BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszéke és a Német Nyelv és Irodalom Tanszék által a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban 2007 novemberében megrendezett kétnapos konferencia előadásainak anyagát tartalmazza. Az est folyamán elsőként Angi István zeneakadémiai professzor ismertette Bodó Márta teológus és filológus Iskola és színház. Az iskoladráma neveléstörténeti és pedagógiai szerepe című kötetét. Farmati Anna, a Vasárnap című hetilap főszerkesztőjének Más régi ének. A XVII. századi népénekköltészet szövegtípusai és motívumrendszere című kötetét egykori tanítványa, Korondi Ágnes ismertette. A 2007-es emlékünnepség kapcsán kiadott, Gábor Csilla, Knecht Tamás és Tar Gabriella-Nóra által szerkesztett Árpád-házi Szent Erzsébet. Magyar–német kultúrkapcsolatok Kelet-Közép-Európában című tanulmánykötetet Luffy Katalin mutatta be. /F. Zs. : Hármas könyvbemutató a Bölcsészkaron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

2009. július 19.

Július 8-án nyílt meg a gyulafehérvári érsekség ezeréves évfordulójának rendezvénysorozatába illeszkedő Millenniumi kiállítás, amely a főegyházmegye egyháztörténeti és egyházművészeti értékeit tárja a látogató elé. Szász János főegyházmegyei gazdasági igazgató házigazdaként kiemelte az esemény jelentőségét. Jakubinyi György érsek köszöntő szavait Tamás József segédpüspök tolmácsolta. A tárlaton a liturgiához kapcsolódó, különböző korokból származó tárgyak, oltár, szobrok és festmények, valamint misekönyvek, énekes- és prédikációskönyvek láthatók. Egy részük a gyulafehérvári kincstárból származik, a többi különböző plébániákról, kölcsönzés révén például a Csíki Székely Múzeumtól, különböző levéltáraktól. Kiemelt darabja a gyűjteménynek az öt fából készült szobor – amelyek közül három 14–16. századi Madonna-szobor –, valamint a csíkszentimrei plébániatemplomból származó két, a 16. század elején készült táblakép is. /Farmati Anna: Millenniumi kiállítás. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 19./

2009. augusztus 9.

Oláh Dénes volt kolozsvár-Szent Péter-i plébános, a Verbum Kulturális Egyesület kuratóriumának elnöke augusztus 1-jétől a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-templom plébánosaként folytatja lelkipásztori szolgálatát. 1983-ban szentelték pappá Alsócsernátonban szolgált, 1996-ig Petrozsényben volt plébános. 1996-ban került Kolozsvárra. /Farmati Anna: Az ige szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 9./

2010. augusztus 15.

Tán klastrom állt itt egykoron…
„Ez itt a Bence, látod-e?:
Szelíd, széles domb s méla lanka,
Tán klastrom állt itt egykoron,
Bence-nap éjén köd-torony
Fehérlik s kong süllyedt harangja.”
(Ady Endre: Séta bölcsőhelyem körül)
Éppen az idén 950 éves a kolozsmonostori bencés apátsági templom. Egész évben ünnepeljük, de ennek az ünnepléssorozatnak kiemelkedő pontja a Nagyboldogasszony-napi búcsús szentmise, amit Várszegi Asztrik OSB személyében – ki tudja, mennyi idő után – ismét bencés apát celebrál.
A bizonytalan „talán” itt mégsem a történelmi adatokra vonatkozik – hiszen éppen ez az a hajdanvolt hazai bencés apátság, amelyről a legtöbbet tudunk. Ady verse éppen jellege miatt nem adatolható történelmi realitást ragad meg egészen pontosan: Szent Benedek szelleme része a történelmünknek itt Erdélyben is, része még a protestáns költő identitásának is – emléke ott van nemzeti és kulturális tudatunkban… De vajon ott van-e mai spiritualitásunkban is?
Ady jellegzetesen szilágysági ugartudata számomra egészen otthonos, mert hasonló legendák között nőttem fel: itt is, ott is titokzatos romok… Talán klarissza monostor maradványa a somlyóújlaki református templom kettős falában, talán pálosé Nagyfaluban, talán bencés monostoré a Meszesen valahol – „a hazafias hagymagyomlálás” közben súgtuk oda egymásnak az azóta már színromán Vártelek határában… És sorolhatnám azt a sok erdélyi-partiumi települést, ahol több-kevesebb bizonyossággal bencés monostor vagy Szent Benedeknek szentelt templom áll(t): Ákos, Almásmonostor, Benedekfalva, Borosbenedek, Harina, Gyerőmonostor, Kaplony, Kolozsmonostor, Magyarszentbenedek, Nyárádszentbenedek, Szentbenedek, Szentjobb… Tatárdúlás, reformáció – mindennek megvan a maga oka. A kommunizmusnak már csak a romok eltüntetésében kellett segédkeznie itt-ott… A felsorolt települések nevét csak a történészek és a helybéliek ismerik, de sok esetben a helybéliek sem tudnak már semmit arról, hogy a Benesat (Benedekfalva) vagy Benic (Borosbenedek)román helységnév mit takar.
Persze azért Szent Benedekről ma már nagyjából mindenki hall a hittanórán. Vagy akár az iskolai művészeti tárgyak keretében. És legtöbben ismerik az Ora et labora gondolatát, esetleg valami olyasmit is hallottak, hogy a bencések meg a liturgia… Talán a lectio divina gyakorlata is éledezik – de nem csak ennyiből áll Szent Benedek Regulájának spiritualitása. Érdekes volna tudni, hogy a kulturális érdekességen túl hányan hallottak a külső zaklatottságáról elhíresülő korunkban a pax benedictináról, hányan ismerik az individualizmus korában a benedeki közösség megtartó és építő erejét, a modern permisszív nevelési modellek útvesztőjében a jóságos szeretetet és a hiteles tekintélyre alapozott szigort egyesítő atyai pedagógiát, az életmód rovatok divatja idején az arányérzék és elrendezettség életvezetési ideálját, a túlfeszített mobilitás idején a benső stabilitás biztonságát?
Szent Benedek spiritualitása ma is nagyon aktuális. Működő monostorok nélküli, a pusztán emlékező nép számára is. Amikor tehát ilyen régi alapításokra emlékezünk, a megerősödő kulturális öntudattal együtt érdemes volna valami nem adatolhatót – mégis biztosat – újra fölfedezni: az istenkeresésnek azt az alkutlan komolyságát, az örök élet utáni vágynak azt a kiolthatatlan tüzét, amely élni tanít. Ahogyan annak idején Benedek is tette: teljes életet élni tanította Európa népeit.
Farmati Anna sss
Vasárnap (Kolozsvár)

2013. január 13.

Kilencven év a szeretet szolgálatában
Jubileumi évet ünnepel idén a Szociális Testvérek Társaságának erdélyi kerülete. A jubileumi év megnyitóját Csíkszeredában, a Millenniumi templomban, a Tamás József püspök által bemutatott szentmise keretében tartották pontosan vízkereszt ünnepén, mert 90 évvel ezelőtt ezen a napon költözött az örök hazába a szerzetesi közösség alapítója, Slachta Margit. Az erdélyi közösségben jelenleg összesen 19 tag és két novícia tevékenykedik.
„Hálát kell adni Istennek, hogy ezen szerzetesi közösség karizmáján keresztül ajándékokkal halmozott el Isten bennünket” – mondta Tamás József püspök az ünnepi szentmise bevezetőjében. Az egyházi elöljáró arra kérte a híveket, imádkozzanak a közösség tagjaiért, hogy Isten segítse őket hivatásuk teljesítésében, és újabb hivatásokkal ajándékozza meg őket.
A jelenlévőket köszöntő Farmati Anna kerületi elöljáró szerint korunk világnézeti- szellemi-lelki és politikai válsága idején, és különösen a hit évében „Margit testvér világnézeti krédójának felettébb nagy aktualitása van”, ezért az ünneplés lelki-szellemi tartalmát a közösség alapítójának ma is aktuális lelki öröksége képezi.
Tamás József püspök homíliájában hangsúlyozta: 90 évvel ezelőtt, a háború, illetve a Trianon utáni nehéz időkben, amikor az ország sorsa mélypontra jutott, a Szociális Testvérek Társaságának tagjai felismerték tennivalójukat. Úgy érezték, a szociális problémák megoldásában részt kell vállalniuk, ezért nem az elvonult kolostori életet választották, hanem a világban élők sorsát. Munkájuk széles körű, a Szentlélek vezetésével és imádságos lelkülettel vállalják a karitatív, a szociális, az egészségügyi, a népnevelő vagy éppen a kulturális tevékenységet. Csíkban nekik köszönhető a székely öntudatra ébresztés céljával és a hagyományok, illetve a székelyruha megbecsülésére, őrzésére biztató Ezer székely leány találkozó megszervezése is
A II. világháború és az ateista korszak őket is illegalitásba söpörte, akárcsak a többi szerzetesi közösséget, tizenöten a kommunista börtönök poklát is megjárták. A testvérek mégis vállalták, élték fogadalmukat, és helyt álltak a nehéz időkben. Az 1989-es fordulat után újabb tagok csatlakoztak hozzájuk, és azóta is munkájukkal támogatják népünket, mondta Tamás József püspök.
A szentmise felajánló részénél az ünneplő szociális testvérek helyezték az oltárra a kenyeret és bort, hálaadásuk jeléül közösségük alapítójának fényképét, alapszabályzatukat, valamint a 90 éve tevékenykedő közösségüket, életüket és törekvéseiket jelképező égő gyertyát. A jubileumi év keretében a szociális testvérek több településen tervezik rendezvények szervezését.
Csúcs Mária
Vasárnap (Kolozsvár),

2013. május 10.

Hitélet – Kilencven esztendő a megszentelő szeretet szolgálatában
Kicsoda az öt országban, több mint 170 tagot számláló Szociális Testvérek Társasága?
90 év nem nagy kor a történelemben, de jelentős időszak a Szociális Missziótársulat gyökeréből 1923-ban kihajtott Szociális Testvérek Társasága (SZTT) – Societas Sororum Socialium (SSS) számára. Erre a magyar alapítású intézményre méltán lehet büszke a magyar katolicizmus – és nem csak. A jubileum kapcsán beszélgettünk Farmati Anna SSS kerületi elöljáróval, „civilben” magyar–francia szakos tanárral, aki jelenleg a bölcsészettudomány doktoraként a BBTE Bölcsészkarának adjunktusa, valamint a Vasárnap katolikus hetilap és a Keresztény Szó katolikus kulturális folyóirat szerkesztője. 1995 óta tagja a társaságnak, 2011 augusztusában választották meg kerületi elöljárónak.
– Kérem, beszéljen a kezdetekről, az alapítás körülményeiről! Mi tette ezt időszerűvé 90 esztendeje?
– Annyi női szerzetesrend van a világon, hogy – a vicc szerint – még maga a jó Isten sem tudja, pontosan hány... Miért volt szükség tehát egy újabbra? Nyilván azért, mert új, sajátos feladatok mutatkoztak, sajátos karizmára volt szükség. És azt hiszem, emellett az is fontos, hogy a magyar társadalom és egyház ínségeit a magyar katolikus úri kisasszonyok és polgárlányok tudták akkor érzékenyebben észrevenni, nem az idegenek. Közülük sokan hivatást éreztek arra, hogy a Szentléleknek való teljes önátadásban, tehát szerzetesi életformában, de nem kolostorban, hanem modern keretek között válaszolhassanak a 20. század eleji társadalmi és spirituális kihívásokra. Említette a Szociális Missziótársulatot. Valójában valahol itt vannak a gyökereink, az időszerűségre legelőször az ő alapítójuk, Farkas Edit érzett rá. Az első szociális enciklikák megjelenése után (Rerum novarum 1891-ben) pár évvel a helyi egyházakban is felébredt a szociális felelősségvállalás vágya. Az akkori társadalmi viszonyok hatására indult el az a kezdetben inkább csak nőmozgalminak és szociálisnak nevezhető lelkiség és munka, amelyből aztán kinőtt a Szociális Missziótársulat (1908), majd ebből az SZTT. Olyan gazdátlan munkaterületekre figyeltek fel, mint a nagyvárosi dolgozó nők helyzete, a vidéki leányifjúság több rendbéli műveltséghiánya, az igazságtalan törvényhozás, a kallódó fiatalok (főleg munkásnők). Ezeken a munkaterületeken viszont nem lehetett hagyományos, klauzúrás apácákként dolgozni. Szervezeti formájukkal, öltözetükkel, lelkiségükkel, hitbeli és szakmai tájékozottságukkal, világ- és egyházszemléletükkel megelőlegezték a II. Vatikáni Zsinat sok irányelvét. Teljesen új szemlélet volt például, hogy nem az addig ismert palliatív módszereket látták célravezetőnek, mint pl. a szegénygondozás, hanem a megelőzést. A megelőző munkára nyilván fel kellett készülni. A szociális testvérek indították el ennek érdekében a szociális munkás képzést.
– Ha jól tudom, az alapító, Slachta Margit elismert közéleti személyiségnek számított, többek között a női szociális mozgalom vezéregyénisége is volt…
– Valóban, Slachta Margit volt a magyar képviselőház első női tagja (1920–1922, majd 1945–1948 között), ugyanakkor „az egyetlen férfi a parlamentben” – ahogy képviselőtársai egy-egy határozott beszéde nyomán nevezték. 1918-ban, még missziós nővérként szervezte meg és vezette a Keresztény Női Tábort, amelynek sokáig az élén állt. A nők választójogáért, a keresztény szellemű tanügyi törvényért küzdött – egyáltalán próbálta bevinni „a női szempontot” és a keresztény szemléletmódot a törvényhozásba, a szervezetépítésbe, a társadalmi életbe.
– Milyen tevékenységet fejtettek ki a szociális testvérek Erdélyben?
– Az erdélyi missziós nővérek 1923-ban testületileg csatlakoztak az SZTT-hez. Ikrich Auguszta testvér az alapítója ennek a kerületnek. Ekkor még Temesváron működtek, de pár év leforgása alatt Nagyváradon, Kolozsváron, a Székelyföld több helységében dolgoztak a legkülönbözőbb területeken: népnevelő tanfolyamokat tartottak (ebben a népi hímzéstől az egészségügyi tudnivalókig minden benne volt), nők számára lapot szerkesztettek (A Nap), hitoktattak, napközi otthonokat és szülőotthonokat vezettek, de liturgikus kurzusokat is szerveztek. Mindezt természetesen munkatársakkal végezték, és nem saját intézményekben, hanem ott, ahol szükséges volt. Megszervezték az Ezer székely leány napját, valamint a bukaresti cselédmunkára vállalkozó székely leányok lelki és kulturális gondozását. Az 1948-as államhatósági feloszlatás után nem folytathatták ezt a nyilvános tevékenységet. Sokan börtönbe kerültek hitük és egyházért való kiállásuk miatt. Az élet viszont nem állt meg: éppen a közösség korszerű jellegének köszönhetően a testvérek képesek voltak „föld alatt”, titokban, teljesen jeltelenül, teljesen „profán” munkahelyeken is egész szívvel élni a hivatásukat. Néhányan plébánián vagy a gyulafehérvári püspökségen dolgoztak.
– Hogyan történt az újraindulás 1990 után a megújuló romániai társadalom keretében?
– Örömmel, mondhatni eufóriával, de nyilván nehézségekkel küszködve is. Pozitívum volt, hogy a többi renddel ellentétben itt volt utánpótlás, mert Ikrich Auguszta az illegalitásban is, a börtön lehetőségével is számolva vállalta az új tagok titokban való felvételét. Tehát nem kellett ún. középgeneráció nélkül indulni. Az ingatlanjainkat azonban máig nem kaptuk vissza. Fontos ugyan az anyagi alap, ugyanolyan fontos azonban a struktúra, a kor követelményeihez igazodó szellemiség. A társadalom időközben megváltozott, volt közben egy II. Vatikáni Zsinat is – fel kellett ismerni az új igényeket, a karizma új, a jelenre szabott színeit –, és ez bizony egy hosszabb folyamat volt, hiszen az illegalitásban a tagok minden erőfeszítés ellenére nem láthatták élőben a valódi „működést”, a képzésük sem terjedhetett ki mindenre. Csíkszeredában, majd Kolozsváron fokozatosan mégis elindult az együtt lakó közösségek élete is. Azok a testvérek, akik a diktatúra idején kényszerből puszta létfenntartó munkát vállalhattak, próbáltak olyan szolgálatot keresni, amelyben közvetlenebb módon megélhették a karizmát.
– Mit jelent földrajzilag a kerület, melynek elöljárója, és miben áll szolgálatuk ma?
– Ma az előbb is említett két városban van nagyobb közösségünk. De van egy testvérünk Désen, ahol jelentős kültagcsoport is van, Iaşi-ban egy csángó testvérünk, aki plébánián dolgozik, egy idős testvérünk Marosvásárhelyen – ez még a szétszóratás öröksége. Ma a társaság egésze kicsit másban ismeri fel önmagát, mint a feloszlatás előtti években, hiszen a társadalom azóta megváltozott. Márpedig nevünkben a szociális elsősorban társadalmiságot, az egyház társadalmi tanítása szellemében történő munkát jelent. A legtöbb szolgálatot, amit a testvérek régen végeztek, átvette az állam, vagy más humanitárius és egyházi szervezetek. Nekünk ez nem jelent nehézséget, hiszen nem a mi intézményeink voltak (szabályzatunk értelmében nem is lehetnek intézményeink). Most inkább azt látjuk feladatunknak, hogy ehhez hozzáadjuk a lelkiséget, ott, ahol lehet, ahol ezt igénylik. Ma is nyitottak vagyunk egyházi és világi intézmények felé egyaránt. Itt Erdélyben van közöttünk tanár, hitoktató, pszichológus, szociális munkás, irodalomtörténész, de dolgozik testvér az evangelizációban, a kórházpasztorációban, a katolikus egyetemista ifjúsággal, egyházi mozgalmakban, kültagjaink közül pedig sokan az idősgondozásból veszik ki a részüket. Olyan szakmákban dolgozunk, amelyeknek valamilyen köze van az ember boldogulásához, szellemi-lelki jólétéhez, az értékmentéshez – legyenek ezek evangéliumi-erkölcsi, kulturális vagy nemzeti értékek. Igyekszünk a saját plébániánk és egyházmegyénk életébe is bekapcsolódni. Szívesen tartunk lelkinapokat, lelkiségi vagy szakmai előadásokat, műhelyeket. Fontosnak tartjuk a szakszerűséget, de ehhez sajátos hivatásunknál fogva mindig diszkréten „bónuszként csatoljuk” a megszentelő szeretetet, a Szentlélek jelenlétének lehetőségét – és ami a legfontosabb: nem csak küzdünk az ügyekért, a ránk bízott emberekért, hanem imádkozunk is. Ez az, amit más szakember talán nem tesz meg... Szent Benedek lelkiségét követjük: ő mondja, hogy a zsolozsma (zsoltározás) opus Dei – tehát szolgálat, Istennek a szolgálata, de a dicséret mellett vállaljuk a közbenjárást is – a nagyvilág és kis környezetünk problémáiért.
– Ad valamilyen különlegességet az, hogy a hármas évfordulóra éppen a Hit Évében kerül sor?
– Számunkra ez az év jubileumi év is, ami azt jelenti, hogy nem csak az alapítás napján, május 12-én ünnepelünk, hanem egész évben. Ez az emlékezés, a megújulás, a karizmánkban való elmélyülés ideje is. Ez mindenképpen kapcsolatban van a hittel... Alapítónk éppen a szlovákiai zsidók menekítésének ügyében járt Rómában és várakozott a pápára, amikor várakozás közben megírta a saját és a Társaság Credóját – ennek vezérfonala természetesen megegyezik a hivataloséval. De ott vannak a hittikok mellett/helyett a mi sajátos misztériumaink. A Hit Éve arra ösztönöz minket, hogy hitünket minden szinten megújítsuk.
Slachta Margit: Credo (részlet)
„HISZEK TEREMTŐ ATYÁNKBAN: Aki az embert társul veszi a teremtésben, Aki őt részelteti a szülői méltóságban, Aki vele osztozik a birtoklásban, Aki neki részt enged a hatalomban, Aki őt felemeli a jognak hordozására, Aki őt képesíti törvényhozásra, Aki hatalmat ád bíráskodásra, Aki őt bevonja kormányzására, Aki őt felkeni uralkodásra, De mindenben kötelezi számadásra.
VALLOM, HOGY:
embernek ember, szervezet, állam nem birtokosa, ember, embernek, szervezetnek, államnak nem tulajdona, Isten ellen nincs érvényes törvényhozás, Az Ő szent akaratával szemben bűn a jogfosztás, Ember nem engedheti meg, amit Isten nem akar, földi hatalom meg nem tilthatja, amit Isten megenged, nem parancsolhatja, amit Isten tilalom alá vetett! Hiszek Teremtő Atyánkban, Mindenek Urában!”
Emlékező-hálaadó jubileumi ünnepség hétvégén Kolozsváron
Salkaházi Sára SSS testvér, vértanú boldoggá avatása 2006. szeptember 17-én volt Budapesten, amelyen több tízezer hívő és véráldozatát tisztelője vett részt. 1944. december 27-én nyilasok hurcolták el hatodmagával a Szociális Testvérek Társasága Bokréta utcai otthonából. A vád a szociális munka, a zsidórejtegetés és -mentés. Még aznap a Duna-parton agyonlőtték az elhurcoltakkal együtt, testüket a Dunába dobták. Amint Ft. Jakubinyi György érsek A szentek nyomában Erdélyben című könyvében hangsúlyozza: Boldog Sára testvér az első magyar polgári boldog, sőt maga is dolgozó nő volt.
FODOR GYÖRGY
Szabadság (Kolozsvár)

2016. június 15.

Keresztény értelmiségiek egykor és ma Kolozsváron (és Erdélyben)
A kolozsvári Keresztény Értelmiségi Kör (KÉKK) Keresztény értelmiségiek egykor és ma Kolozsváron (és Erdélyben) címmel szervez beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót 2016. június 23-án, csütörtökön 19 órára a Szent Mihály Plébánia hittantermében (Főtér 16. szám). Bemutatott kötetek:
Gábor Csilla (egyetemi tanár, BBTE BTK): Laus et polemia. Magasztalás és vetekedés közép- és kora újkori szövegtípusokban, Debreceni Egyetemi Kiadó – Egyetemi Műhely Kiadó, Debrecen–Kolozsvár, 2015.
Farmati Anna (egyetemi adjunktus, BBTE BTK): Szeráfi kalandok. Értelem és értelmezés: régi szövegek új kontextusban, Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2015.
Papp Kinga (tudományos munkatárs, EME): Tollforgató Kálnokiak. Családi íráshasználat a 17-18. századi Erdélyben, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2015.
Kónya Franciska (posztdoktor kutató, PPKE BTK): Tarnóczy István és a kora újkori meditációs irodalom, Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2015.
A szerzőkkel Balla Lóránt a KÉKK titkára és a Verbum Kiadó olvasószerkesztője beszélget.
eme.ro

lapozás: 1-22